Mindenkinek a gyásza egyedi. Ez nem csak "temperamentum" kérdése: nagyon sok egyéb tényező is van, ami befolyásolhatja a gyász megélését. Ilyen például az életkor: természetesen másként éli meg a gyászt egy gyermek, egy kamasz, egy középkorú felnőtt, vagy egy idős ember. Nagyon eltérő a gyász attól függően is, hogy milyen körülmények között veszítünk el valakit: másként hat ránk egy idős ember hosszas betegség utáni békés elszenderedése, mint például a baleset, az öngyilkosság vagy a gyilkosság. Eltérően reagálhatnak a veszteségekre a nők és a férfiak, vagy a különböző vallású emberek is.

A jelentős különbségek mellett a gyásznak mégis vannak általánosíthatóbb jegyei is. Ember voltunkból adódóan érzéseinkben sok hasonlóság is van. A gyász egyfajta lélektani folyamata így a világ legkülönbözőbb részein élő embereknél sok hasonlóságot is mutat. Olyan ez, mint az anatómia: miközben látjuk, hogy az emberek mennyire különböznek, mégis lehet anatómiát tanulni, hiszen ember voltunk miatt a különbségeknél több a hasonlóságunk.
 

Meddig tart a gyász?

A gyász időtartamát még a közelmúltban is számos szokás, hagyomány szabta meg. Közeli hozzátartozókat általában egy éven át gyászoltak - innen származik a "gyászév" kifejezés is. Ez a szokás ősi bölcsességet tükröz: lélektanilag általában valóban legalább egy évre van szükség a veszteség feldolgozásához. Egy év alatt ugyanis újra sorra kerül minden évforduló (születésnapok, névnapok, ünnepek), amit immár nélküle kell eltölteni. Ezek az évfordulók általában felerősítik a gyásszal kapcsolatos fájdalmas érzéseket - ezért egy évnél rövidebb idő alatt a gyász érzelmileg ritkán zárul le. Sokszor azonban a következő év is nehéz (egyesek az első év ünnepeit néha egyfajta tompultságban, érzelmi bénultságban élik át, s csak a következő év hasonló időszakában törnek fel érzéseik). Emellett a gyász folyamatát nagyon sok egyéb tényező is alakítja (amelyekről fentebb volt szó), ezért változó az is, hogy kinek mennyi időre van szüksége a veszteség elfogadásához, életének újraszervezéséhez.
 

Néha úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni...
Bele lehet őrülni a gyászba?

Pszichiátriai értelemben nem. Bár a gyász egyik előidézője lehet különböző pszichés zavaroknak (pl. alkoholizmusnak, pánikbetegségnek, hypochondriának, stb.), szkizofrénné válni nem lehet tőle. A szkizofrénia genetikai alapú betegség, szerte a világon 1% körüli a gyakorisága, s ezt az állandó értéket a különböző egyéni és társadalmi események nem változtatják meg. A gyászolók mégis gyakran félnek ettől, pl. azért, mert azt tapasztalják, hogy nem urai az érzéseikenk (amelyek szinte elöntik őket), vagy mert átmenetileg hallani vagy látni vélik az elhunytat. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a gyász gyakori és normális jegyei, semmi közük sincs a megőrüléshez.

Bár a gyász és a szkizofrénia közötti különbség a pszichiáterek számára nyilvánvaló, néha nem csupán a gyászoló, hanem a hozzátartozók is az elmebetegség jelének tarthatják a gyász egyes jegyeit, ezért érdemes bővebben is kitérni a különbségekre. Míg gyászolóknál a "látomások", "hanghallások" átmenetiek, s csak az elhunytra korlátozódnak, szkizofréniában a hallucinációk tartósak - akár folyamatosak is lehetnek -, tartalmuk változatos, abszurd elemekkel telített. A szkizofrének által hallott hangok - szemben a gyászolókkal - gyakran becsmérlő vagy parancsoló jellegűek, sokszor kommentálóak (vagyis a szkizofrén "kihangosítva" hallja, hogy ő éppen most mit csinál). Míg a gyászolók betartják a köznapi élet viselkedési normáit, addig a szkizofrének magatartása bizarr, a társadalmi konvenciókat nem tartó. A gyászolók beszéde (csakúgy, mint más, normális emberé) logikus, összeszedett - ezzel szemben a szkizofrének beszéde logikátlan, csapongó, helyenként érthetetlen, bizarr szófordulatokkal telített lehet.
 

Mikor kell pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni?

Bárki, aki elveszíti szerettét, kérhet segítséget pszichológustól vagy pszichiátertől is. Az esetek többségében azonban nincs szükség szakemberek segítségére, hiszen a gyász nem betegség. Bizonyos esetekben azonban a gyász kiválthat betegségeket - ilyenkor feltétlenül javasolt pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni. Érdemes ezt megtenni, ha a halálesetet követően a gyászoló három hónapnál hosszabb ideig altatókat, nyugtatókat szed, ha a feszültségeit, szomorúságát egyre inkább alkohollal próbálja oldani, ha öngyilkossági szándéka van, ha pánikbetegség alakul ki nála (pl. tömegközlekedési járműveken nem tud utazni a rosszullétektől való félelme miatt), ha hypochondria alakul ki nála (vagyis tartósan és indokolatlanul aggódik súlyos betegségek miatt).